A megbeszélésnek vége lett, mindenki visszatért lakásába. Hieit kivéve. Amikor Misana kiugrott az ablakán, akkor egy ideig figyelte, hogy merre megy. Így ő is elindult arra. Egy ideig minden rendben volt, de amikro kiért a városból, az erdőbe, foggalma se volt, merre menjen. Az eső hideg vizétől kezdett fázni, és már épp letett arról, hogy megkeresi Misanát, amikor meglátott egy barlangot. Vállatvont.

-Egy próbát megér...

Bement. Mélyebben apró kis lángot vett észre. Közelebb ment.

-Misana!-kiáltott fel.

-H...Hi...Hiei? Mondtam, hogy...ne kövess!

Hiei odament Misana mellé, és leguggolt.

-Jól vagy?

-Igen...-mondta, és elfordította a fejét.

-Mis...-kezdte, és a lány állát gyengéden megfogva visszafordította a fejét.-...kérlek, ne fordulj el tőlem...

Misana szemében látszottak a könnyek. Hiei a két kezével megfogta a lány arcát, és hüvelykujjával ovatosan letörölte könnyeit.

-Kérlek mondd el, mi történt. Ki az a férfi, aki rád támadott? És miért menekültél el?

Misana csak hallgatott.

-Nekem elmondhatsz bármit...-tette hozzá.

-Én...-lesütötte a szemét.-Az...az a férfi...Go...Goshi a neve-dadogta.-Fi...fiatalabb koromban...csatlakoztam a ban..bandájához...

Hiei figyelmesen hallgatta végig. Egy idő után leült, de még mindig figylete azt amit mondd.

-...és most...félek...

Hiei meglepődött. Az egész történet egyben nem lepte meg annyira, mint az a szó Misanától, hogy "félek".

-Semmi baj nem lesz...segítek...segítünk...mindenki...

-Mindenki?

-Igen...Yusuke, Kurama, Kuwabara, Botan, mindenki...

Misana meghatódva nézett Hieire, akinek a tekintetében semmi rossz gondolat nem volt. Igazából, talán most nézett bárkire is így.

-Hiei...-mondta, és átölelte. Hiei átkarolta őt. Misana amennyire csak tudott, Hieihez bújt. Hosszú percekig voltak így. Amikor elengedték egymást, feltűnt nekik, hogy besötétedett.

-Szerintem nem találnánk vissza, sötétben.

-Igaz. Akkor, maradjunk?

Misana bólintott.

Az eső még mindig nem állt el. Villámlott, dörgött az ég. Hiei Misanára nézett. Mellénye épphogy fél válláról lelógott, pólója össze-vissza volt szabdalva. Nadrágja szintén. Néhány helyen, még vörös is volt a szakadás környékén, és egy kis seb volt ott. Misanának feltűnt, hogy az öltözékét fürkészi Hiei.

-Nehezen jutottam el idáig, sérült bokával...-mondta.

-Sérült bokával?

-Amikor leugrottam, és leérkeztem a földre, akkor kibicsaklott a bokám, és eléggé lassan jutottam el eddig a barlangig. A ruhámat összeszabdalták az ágak, és az élesebb kövek.

-Tessék, vedd magadra ezt-mondta, és odaadta neki a felsőjét.

-De...így te nem fogsz fázni?

-Ugyan...nem érdekes...

Misana felvette Hiei pulóverét.

-Köszönöm...

-Nincs...nincs mit...

-Támadt egy ötletem, mindgyárt jövök-mondta Misana, és felkapta a kardját.

-Hova mész?

-Nem érdekes...fél perc, és itt vagyok.

Kardjára támaszkodva kiment a barlangból. Pár perc múlva néhány hasáb fával tért vissza.

-Itt is...vagyok...

-Szólhattál volna, hogy fáért mész! Megspórolhattad volna magadnak a fáradságot.

-Már mindegy-mondta, és egy kupacba tette a fát. Egy kisebb lángot a fahasábokra dobott. Egy kis idő múlva már egész szépen lángolt, a vizes fa ellenére.

-Egy ideig kitart...-mondta.

Hosszú csend következett. A tűz halkan ropogott, és melegített, de még így is fáztak. Hiei közelebb húzódott Misanához majd a vállán át átkarolta. Misana elpirult, majd Hiei vállára dőlt. Összehúzta magát.

-Ennyire fázol?-szólalt meg Hiei.

-Egy kicsit...

Hiei két karjával átölelte Misanát, aki ettől ismét elpirult, de közelebb húzódott Hieihez.

-Még mindig?-kérdezte, mosolyogva.

-Nem...már nem...-mondta, és Hiei mellkasának dőlve elaludt. Hiei kedvesen nézett rá, majd lehajtotta a fejét, és ő is elaludt.

-A fenébe, elszökött-mondta egy férfihang.

-Nem tudott máshol kimenni, mint kiugrani az ablakon. Azt meg nem élhette túl-mondta valaki más

-Nem biztos...majd holnap elkezdjük keresni. Most sötét van, és esik-mondta egy ismerős hang.

Goshi bandája tanácskozott.

-Tay, Shizaru, holnap korán keljetek. Vadászni fogunk...

-Értettük!

Néhány óra múlva Hiei és Misana felébredt.

-Nem lehet igaz...még mindig esik...kezdte Hiei.

-Egyszer el kell állnia. Előbb vagy utóbb...

-Ahogy látom, inkább utóbb. De legalább már a nap felkelt.

Csend.

-Hiei, te reszketsz. Csak nem fázol?

-Nem érdekes...

-Dehogynem!-mondta, és kibújt Hiei karjaiból. Hátatfordított neki, levette a rajta lévő pulóvert, és visszaadta Hieinek.

-Tessék, vedd vissza. Nem akarom, hogy megfázz.

Hiei először nem akarta elvenni, de aztán mégis.

-És te?

-Nekem nem kell pulóver-mondta, és visszabújt Hiei karjaiba.-Ha itt vagyok a közeledben, nem fázom.

-Mis...

Misana felnézett. Tekintete egyszerre találkozott Hieiével.

-Hiei...-mondta, meglátva a fiú ragyogó szemeit.

Egyikőjük sem bírt többet mondani. Közelebb hajoltak egymáshoz. Már majdnem megcsókolták egymást, amikor Goshi beleöklözött a falba. A zajra mind a ketten elengedték egymást. Hiei felállt.

-Szóval, itt vagy!

-Goshi...no meg persze a két talpnyalója, Tay és Shizaru.

-Minek hívtál minket?-kérdezték dühösen kórusban a másik kettő illető.

Misana felállt.

-Mis, a bokád...

-A bokám, köszöni, jól van. Az éjszaka rendbejött.

Felvette a földről kardját, rögtön elő is rántotta. Hiei szintén.

-Ugyan! Azt hiszitek azokkal a fogpiszkálókkal megölhetitek Goshit?-kérdezte Tay.

-Fogpiszkálók?-ismételték.

Összenéztek, bólintottak, majd Hiei Tay mögé ugrott, és összefogta a két karját.

-Most!-kiáltotta.

Misana Tay felé rohant és átszúrta a fejét. Hiei visszaugrott Misana mellé. Tay a földre hullott, és rögtön meghalt.

-Tay volt a leggyengébb közüllünk. Őt még egy kéthónapos csecsemő is megölhette volna!-mondta Goshi, majd kiverte Misana és Hiei kezéből a kardot.

-Melyikőtökkel kezdjem...előbb inkább Misanával. Elvégre őt már egy ideje ismerem.

Előre tartotta kezeit, és készült megidézni a Fagysugarat. De mielőtt még bármit is emg tudott volna idézni, egy kiáltást hallott.

-REIGAN!

Goshi elugrott a Reigan elől, ugyanúgy ahogy Misana és Hiei is.

-Yusuke!-kiáltotta Misana.

-És itt vannak a többiek is-mondta Hiei.

-Így van. Itt az ideje, hogy végezzünk ezzel a szörnyeteggel!

Folyt. Köv.